Prokopp Mária 70. születésnapi köszöntése

Kollégái és tanítványai köszöntötték Prokopp Máriát, a magyar és nemzetközi művészettörténeti kutatás kiemelkedő személyiségét 70. születésnapja alkalmából az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar tanácstermében a CentrArt Egyesület szervezésében. Az ünnepség hivatalos részét Székely Miklós, az Egyesület elnöke vezette. Dezső Tamás, a kar dékánja méltatta a professzorasszony negyven éves oktatói munkásságát, és átadta professor emerita kinevezést. Rényi András, a Művészettörténeti Intézet vezetője rózsacsokorral köszöntötte a Pasteiner Gyula- és Ipolyi Arnold emlékéremmel, Szervatiusz Jenő-díjjal, illetve Kiváló Erasmus Koordinátor kitüntetéssel elismert tanárt és kutatót. Kerny Terézia beszédében áttekintette a művészettörténeti szakma jeles professzorainak kerek évfordulóikra megjelentetett Festschriftek hagyományát, majd átnyújtotta az erre az alkalomra mintegy hetven szerző írásaiból összeállított tanulmánykötetet. Székely Miklós köszönetet mondott a könyv létrejöttét támogató szervezeteknek: Esztergom város Önkormányzatának, a Hild-Ybl Alapítványnak, a Studiolo Restaurátor és Művészeti Társaságnak, és a Kieselbach Galéria és Aukciósháznak. Szegedy-Maszák Zsuzsanna felolvasta Ewa Sniezynska-Stolot lengyel professzorasszony angol nyelvű köszöntő levelét. Manhertz Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási szakállamtitkára kiemelte Prokopp Máriának az esztergomi Vitéz Studiolo művészettörténeti kutatásában végzett munkáját. A hivatalos köszöntés végén Kutnyánszky Ildikó Esterházy-tortával köszöntötte az ünnepeltet. Ezután kezdetét vette a fogadás, a kollégák és tanítványok virágokkal és ajándékokkal járultak Prokopp Máriához. A tanulmánykötet szerzői átvették tiszteletpéldányukat, az érdeklődők megvásárolhatták a könyvet. Az ünnepség lebonyolításában közreműködtek a CentrArt Egyesület tagjai: Dóczi Erika, Horogszegi Tamás, Rozsnyai József, Schmidt Péter, Simon Katalin, Szegedy-Maszák Zsuzsanna, Szerdahelyi Márk, Székely Miklós, Tóth Áron és Tüskés Anna.

Prokopp Maria emlekkonyv borito

Prokopp Mária köszöntése
(Tudománytörténeti adalékok az ELTE Művészettörténeti Intézetének nemes tradícióihoz)

Az a megtisztelő feladat ért, hogy lehetőségem kaptam Prokopp Mária kétszeri köszöntésére. Mivel a személyes hangvételű írás hamarosan olvasható lesz; ezért most inkább az ELTE Művészettörténeti Tanszékének, illetve jogutódjának, a Művészettörténeti Intézetnek még megíratlan történetéhez szeretnék némi adalékot fűzni egy majdani tudománytörténeti összegzés reményében. Mint az áttekintésből majd kiderül, ebben nem kis szerep jutott Prokopp Máriának. Egyszóval születési évfordulókról szeretnék szólni, s az ünnepelteknek készült speciális ajándékokról, a számukra írt tanulmánykötetekről.

Eredetileg ezeket a könyveket az egyetemi tanárok tiszteletére vagy emlékére jelentették meg tanítványaik, kollégáik és tisztelőik. Mára jóval nagyobb körben népszeru ez a mufaj. Ennek megfeleloen szakmai szempontból sokszínűek és sokrétűek. A köteteknek az erdejében való eligazodást ugyanakkor megnehezíti, hogy a magyar gyakorlatban még nem alakult ki megnevezésükre külön szakszó (ahogyan a németben a Festschrift). Tímár Árpád, akinek születésnapját három héttel korábban ünnepeltük, a “köszöntő” elnevezést javasolta a minap a nyelvtörő Festschrift helyett. Teljesen igaza van. Megfelelő is, magyar is (elvégre Kazinczy Ferenc évfordulót is ünneplünk ebben az esztendőben).

Köszöntő kötettel tisztelegni tanáraink előtt a Művészettörténeti Intézet lassan hét évtizedes nemes tradíciói közé tartozik. 1942-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Keresztényrégészeti Tanszékének vezetője, Gerevich Tibor hatvanadik születésnapjára jelentették meg az elsőt tanítványai. Szerkesztője anonim. Gyaníthatóan Péter András volt, s ő lehetett kezdeményezője, illetve finanszírozója is. A könyv igényes tanulmányai miatt igen nagy visszhangot keltett. Kelemen Lajos Kolozsvárott recenziót is írt róla. Zárójelben jegyzem meg, hogy íratlan szabály, hogy nem szokás bírálatot írni ezekről a kötetekről, hiszen a szigorú kritika az ünnepeltre nézve lenne dehonesztáló. Szerencsére azonban nincs is rá szükség, hiszen ilyenkor a szakma mindig “összeszedi” magát, s igyekszik a legjobb formáját nyújtani.

A Gerevich Tibor tiszteletére kiadott vaskos könyvvel műfaj egy jó időre megszakadt. A második világháborút követő három évtizedben a kiváló professzorok tiszteletére írt magas színvonalú köszöntő kötetek – gyaníthatóan ideológiai megfontolásokból – eltűntek. A patinás művészettörténeti, műemléki, építészeti folyóiratok szerkesztői azonban továbbra is megtalálták a módját annak, szerényebb keretek között és elrejtve ugyan, hogy a Művészettörténeti Tanszék jeles oktatóit köszönthessék.

A nyolcvanéves Fülep Lajosnak Művészettörténeti Értesítő 1965/3. számában, egy szép Martyn Ferenc portré kíséretében, Németh Lajos és Perneczky Géza írt tanulmányt, Komárik Dénes pedig bibliográfiáját állította össze.
1973-ban a hetvenéves Tanárnő, vagyis Zádor Anna tiszteletére szentelték az Építés-Építészettudomány teljes számát. A folyóirat máig gyakorta idézett kiváló tanulmányai miatt már megjelenésétől kezdve antikváriumi ritkaságnak számított. A “Mamát” még két kerek évfordulón volt alkalom felköszönteni. Az 1994-es Ars Hungarica számba magam is írhattam egy tanulmányt.

A hetven éves Vayer Lajost, aki 1955-1980 között irányította a Tanszéket, 1978-ban az Acta Historiae Artiumban köszöntötték, nyolcvanadik születésnapján pedig a munkásságának főbb csomópontjait fölvillantó, a Magyar Nemzeti Galériában rendezett ünnepi kiállítással és katalógussal tisztelték meg egykori hallgatói.
Hosszú szünet után az emlék és köszöntő könyvek az 1980-as évek közepétől soha nem látott virulenciával támadtak föl ismét. A sort 1986-ben a Fülep Lajos születésének századik évfordulójára rendezett pécsi emlékkonferenciáról kiadott kötet nyitotta meg.

Majd jöttek sorban a tanáraink születési évfordulóira írt kiadványok. A hatvanéves Németh Lajos tiszteletére készült kiváló, de anyagiak hiányában sajnos, Szilárdfy Zoltán találó szóhasználatával, “képtelen” könyv. Az alighanem kevesek által ismert Széphelyi Frankl György ötvenedik születésnapjára készült szellemes kiadvány. Prokopp Máriát és Marosi Ernőt a ma is gyakorta emlegetett, jó hangulatú, és egész szakmát megmozgató 2000-es ráckevei konferencián és az ott elhangzott előadásokat tartalmazó könyvben méltatták kortársaikkal együtt. Az ezredfordulón kapott Tóth Sándor is köszöntő kötetet tanítványaitól. Legutóbb, 2007-ben Passuth Krisztina professor emerita vehetett át egy tiszteletére írt könyvet. A külső munkatársak közül a Tanszéknek díjat alapító Szilárdfy Zoltánt Ars Hungarica 1997-es számában köszöntötték.

Valamennyiük jellemzője, hogy nem felülről kierőszakolt, a hierarchikus ranglétra szerint kényszeredetten megtartott, kötelező évfordulók voltak, hanem mindig az egykori hallgatók spontán kezdeményezésből jöttek létre. Közös jellemzőjük továbbá még az is, hogy a köszöntő kötetek átadására kivétel nélkül bensőséges körülmények között került sor.
Kire előbb, kire utóbb, de, mint e felsorolásból is kiderült, mindenkire sor kerül. Nincs tehát menekvés. S mielőtt még bárki berzenkedne ellene, le kell szögeznem, hogy ez nagyon jól van így. Mint ahogy évfolyam találkozókra is illik elmenni, tanárainkat is illendő dolog köszönteni, bár erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pedig, valljuk be, igen sokat köszönhetünk nekik, hiszen nem kevés energiát fektettek belénk, s indítottak útra, nem egyszer később is egyengetve pályáinkat. Az már igazán nem rajtuk múlott, hogy ki hogyan sáfárkodott ezzel a kapott örökséggel, ki mire pazarolta el talentumait.

Prokopp Mária különösen elévülhetetlen érdemeket szerzett a hallgatók istápolásában több évtizedes oktatói pályája során, s rendszerint ő volt az is, aki figyelmeztetett bennünket közvetlen kollégáinak, vagy szakmánk nagyjainak egy-egy jeles évfordulójára, gondoljunk csak néhány éve Genthon István, Péter András és Gombosi György centenáriumára. Éppen itt volt az ideje tehát, hogy őrá is odafigyeljünk. S mivel tiszteleghetnénk előtte mi is, természetesen egy köszöntő kötettel.

A köszöntő könyv azonban nem csupán ajándék, hanem, mint rendszerint tapasztaljuk, igen veszélyes műfaj is, mert a benne közölt írások gyakorta válnak holt anyaggá, ahogy Kósa László fogalmazta, “publikáció-temetővé”, mert a tanulmányok jelentős része gyakorta kiesik a tudományos kutatás látóköréből.
Bízzunk benne, hogy ez esetben ez a veszély nem fenyeget, s szívből reméljük, hogy a most átnyújtott könyvben örömét fogja lelni az ünnepelt, esetleges hibáinkért pedig elnéző lesz velünk.
Kérlek, fogadd szeretettel tőlünk!
Isten éltessen sokáig!

2009. március. 24.

Kerny Terézia

Proki10 KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA Proki6 Proki5 KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA Proki2 Proki1