Als Ich Can

ISBN 978-963-88825-4-7

Szerkesztette: Gaylhoffer-Kovács Gábor, Székely Miklós

CentrArt, 2013.

Jan van Eyck mottójával köszöntik tanítványai és tanár kollegai a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Urbach Zsuzsát, az ország második, a Pázmány Peter Katolikus Egyetemen működő művészettörténeti tanszékének első vezetőjét. Ajándékként e tanulmánykötetet szeretnénk átnyújtani az Ünnepeltnek. A kötet tartalma a szerzők eltérő szakmai érdeklődésének megfelelően igen változatos: pontosan illusztrálja, hogy a piliscsabai Művészettörténet Tanszéken kapott oktatás milyen sokirányúan hasznosult.

De korántsem teljes seregszemléjét nyújtja a „kamaszkorát” lassan elhagyó és „felnőtte váló” Tanszéken végzett művészettörténészeknek, Urbach Zsuzsa neveltjeinek. Nem is hagyományos értelemben vett Festschrift, inkább a keze alatt végzett első generáció szemléletének lenyomata. Tabula gratulatoria helyett így azoknak a hallgatóknak a névsorát állítottuk a kötet elejére, akik Urbach Zsuzsa tanszékvezetősége idején a művészettörténet szak hallgatói voltak. Teljessé pedig azon közeli kollegák közleményeivel vált, akik tanárként meghatározóak voltak az első évfolyamok képzésében, és akiknek munkája azóta is biztosíték az alapitok szemléletének folytonosságára. Urbach Zsuzsa személye annyira összeforrt a piliscsabai tanszékkel, hogy az ő születésnapjának ünneplése egyben az általa vezetett intézmény előtti tisztelgés is. A Tanszék történetében is mérföldkő ez a tanulmánykötet: a tavaly megrendezett, tizenöt eves fennállását ünneplő konferencia mellett visszatekintés ez is. Ezért a Tanszék megalapításának és kezdeti időszakának hiteles dokumentumaként fontosnak tartottuk itt közölni a Tanárnővel készített életmű-interjú ide vonatkozó részletét, mely része a művészettörténet tudománytörténetének.

A dolgozatokat Urbach Zsuzsa pályáját és szakmai érdeklődését, kutatási területeit illetve oktatói tevékenységet követve szerkesztettük három témakörbe. Az építészeti témájú dolgozatok elsősege azokra az évekre emlékeztet, amelyeket pályája elején műemlékes művészettörténészként töltött el. Az e témában íródott tanulmányok szép száma a Tanszéken Hajnóczi Gábor által megalapozott építészettörténeti oktatás eredményességet bizonyítja. Köztudott, hogy a Szépművészeti Múzeumban töltött évtizedek alatt Urbach Zsuzsa az ikonográfia, valamint a 15–16. századi német és németalföldi festészet nemzetközileg is elismert szakértőjévé vált. A tanulmányok második egységet ennek megfelelően az ikonográfiai témák képezik, ami egybeesik a Tanszék oktatási programjának súlypontjával. Végül pedig – mar oktatói tevékenységére is reflektálva – a muzeológiai, gyűjtéstörténeti dolgozatok következnek. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Urbach Zsuzsa muzeológusként úttörő szerepet játszott Magyarországon: a nyugaton alkalmazott vizsgálati módszerek megismertetése, megszervezése és hasznosítása a művészettörténet számára az ő nevéhez kötődik. Gyakorlati munkája tapasztalatait a tanrendben rendre megjelenő muzeológiai kurzusokon adta át hallgatóinak. Az ezeken megtanult ismereteknél talán még lényegesebb volt a szemlelet, amit tőle elsajátítottunk: a tárgy közvetlen vizsgálatán alapuló, prekoncepció nélküli gondolkodás, mely sohasem öncélú, hanem következtetései mindig beépülnek a művészettörténeti kutatásba. Muzeológiai szemléletének lényege így nemcsak egy sor kitűnő múzeumi kolléga tevékenységet határozta meg, hanem a szakma más részterületein működő tanítványokét is. A szakmai kvalitás, a művészettörténeti jártasság és muzeológusi alaposság határozza meg a Tanárnő életművet, aminek továbbörökítését ez a húsznál is több tanulmányt magába foglaló könyv bizonyítja.

E kötet létrejöttének különlegességét – a Tanszék alapításához hasonlóan – az adja, hogy a közreműködő kollegák szakmai elkötelezettségén, együttműködésén és áldozatvállalásán alapul. Szerzői saját erejükből hoztak létre, szellemi és anyagi értelemben egyaránt, egyetlen nagylelkű magánszemély támogatásával, aki maga is az Ünnepelt kiváló tanítványa. A végeredmény így olyan, mint a legszebbnek szánt gyermeki ajándék, amelyet saját kezünkkel formálunk meg – legjobb tudásunk szerint.

Fogadja szeretettel!

A szerkesztők

meghivo 1Letölthető különnyomatok:

Szakács Béla Zsolt: Két altemplom – Pannonhalma és Tihany, 14.

Istvánffy Miklós: Kérdések és kétségek. Az esztergom-vizivárosi Káptalanház (Bajcsy-Zsilinszky Endre út 24.) tervező építészei, 24.

Oszkó Ágnes Ivett: Baumhorn Lipót és megbízói. A zsidó asszimiláció építészeti megnyilvánulásai a századfordulós Szegeden, 34.

F. Dóczi Erika: „A legmodernebb építési mód” Adalékok a vasbeton hazai elterjedésének történetéhez, 46.

Benkő Zsuzsanna: Az Új Szent János Kórház kápolnájának falképei (1927‒1933), 61.

Gaylhoffer Kovács Gábor: A szív igaz kötödése. Késő középkori képtípus kora barokk falképen, 74.

Nagy Veronika: Assisi Szent Ferenc látomása a muzsikáló angyalról. Dorffmaister István mesztegnyői oltárképe, 86.

Jernyei Kiss János: „Volt kor, midőn a’ művészek így szeszélyeskedtek.” Franz Anton Maulbertsch és a kalocsai érseki palota kifestése, 94.

Kovács Imre: Liszt mint donátor Szoldatics Ferenc befejezetlen Madonna-képén, 103.

Mészáros Ágnes: Az osztrák Orientmalerei és a 19. századi hazai orientális festészet kapcsolódási pontjai, 111.

Köves-Kárai Petra: Egy Jakobovits-sír, avagy a három Jakobovits, 124.

Maczó Ferenc: Az utolsó királykoronázás és nádorhelyettes választás a politikai élclapok tükrében, 134.

Zsoldos Emese: “Kilátástalan reménykedés.” Zsidó és keresztény hagyományok átírása és egybeírása Ország Lili festményein, 146.

Vincze Gabriella: Rodin-adaptációk az 1950 utáni táncművészetben, 154.

Rákossy Anna: Adatok a Budavári Nagyboldogasszony-templom 18. századi ötvösműveinek történetéhez, 166.

Vécsey Axel: A Balen–Brueghel csere. Fejezet az Esterházy-képtár történetéből, 174.

Szilágyi András: Jegyzek Esterházy Miklós herceg (1765–1833) könyveiről, 1834-ből, 177.

Semsey Balázs: Fikció, rekonstrukció, imitáció. Történelmi szobák az Iparművészeti Múzeumban (I.), 184.

Magassy Lajos: Maurer Ignác felfedezett csataképsora a soproni Zettl-Langer Gyűjteményben, 192.

Varga Ágota: Ismeretlen magyarországi (?) késő gótikus táblakép egykor a debreceni Lofkovits-gyűjteményben. Néhány gyűjtéstörténeti adalék és felvetés egy Pieta-ábrázolással kapcsolatban, 202.

Bubryák Orsolya: A prímás „házi oltára”. Esettanulmány a magyar műgyűjtemények II. világháború utáni szóródásáról, 215.

Székely Miklós: A mit, a hogyan és a miért kérdése a művészettörténész-muzeologus képzésben, 225.