A 2013-as kötetünk aktualitását az ezredforduló óta megvalósult, nem megvalósult és megvalósítandó kulturális beruházások által felvetett muzeológiai és műemlékvédelmi kérdésekhez adják.
A CentrArt Egyesület eddigi tevékenysége során már többször kifejezte, hogy a korszerűsítést célzó kulturális beruházások esetén az intézmények szervezeti vagy építészeti átalakításában a meglévő szakmai-tudományos ismeretek alkalmazása nélkülözhetetlen. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy több évtizedes depolizáltság után a múzeumi szakmát felkészületlenül érte az intézményei iránt megnyilvánuló politikai érdeklődés. Muzeológusok, műemlékvédők és politikusok találkozása legkevésbé sem volt szerencsés, hiszen az előbbiek a politikai, az utóbbiak pedig a kulturális szféra mechanizmusaiban tapasztalatlanok. Az így kialakult zavaros helyzetben vélemények és ellenvélemények, különféle szakmai és politikai érvek csatáznak, de a két nézőpont közeledését elősegítő javaslatokról mindezidáig nem olvashattunk. Politika és kultúra mindazonáltal összefüggenek, megfelelő együttműködésükre számos példa van, éppen ezért döntöttünk úgy, hogy fórumot biztosítunk ahhoz, hogy aki szükségét érzi, megfogalmazza gondolatait a 21. század múzeumügyének és műemlékvédelmének egyes kérdéseivel kapcsolatban. A kötet összeállítása során fontos szempont volt a műemlékvédelem, múzeumi gyűjtés, múzeumépítés, valamint az archívumelmélet és gyakorlat regionális példáinak és újabb eredményeinek bemutatása.
A politika szakmai érveket gyakran figyelmen kívül hagyó döntéshozatali mechanizmusainak anomáliáira Völgyeli Orsolya írása mutat rá. Viktorija Aladžić egy széleskörű nemzetközi civil összefogást mutat be, ami Szabadka 19. századi és szecessziós értékeinek megőrzéséért jött létre, miután a politikai döntések veszélybe sodorták a város épített örökségét és az ezredforduló után pótolhatatlan károkat okoztak benne. Tóth Áron egy jól működő rendszert ismertet: Nagy-Britanniában szerzett tapasztalatain keresztül olyan modelleket vesz sorra, amelyek a civilek hathatós közreműködésével garantálják az épített és a tárgyi örökség eredményes megőrzését. Botos Judit építész egy egri klasszicista épület, az egykori Spetz-ház kortárs újjáépítését mutatja be, amit a Kepes György Művészeti Központ létrehozásával sikeresen töltöttek meg új, kulturális funkcióval. Jékely Zsombor a mai magyar múzeumügy muzeológiai szempontokat messzemenően figyelembe vevő és a nemzetközi fejleményekkel lépést tartó fejlesztésével, az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójának elfogadott terveivel foglalkozik. Az átgondolatlannak tűnő, a muzeológiai és urbanisztikai környezet figyelmen kívül hagyásával létrejött múzeumi fejlesztésekben rejlő veszélyekre Katarzyna Jagodlinska írása mutat rá a varsói Modern Művészeti Múzeum (MoMA Warsaw) tervezett épülete kapcsán. Sidó Anna az óbudai Gázgyár épületegyüttesének bemutatásával arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a kiemelkedő iprai műemlék is alkalmas lenne múzeumi funkció befogadására, valamint a főváros külső területeit is be lehetne kapcsolni a kulturális élet körforgásába. Róka Enikő tanulmánya a történelmi és művészettörténeti kiállítások újragondolásának lehetőségeivel foglalkozik az Opus Mirablie díjat nyert XIX. Nemzet és művészet című, a Magyar Nemzeti Galériában 2010-ben rendezett kiállítás kapcsán. A múzeumról folyó elméleti diskurzus egyik fontos területe az archívumok, adattárak feladatának újradefiniálása a digitális korszak megváltozott lehetőségei között. Ezzel a kérdéssel több tanaulmány is foglalkozik a kötetben. Az elmélettől a gyakorlat irányába haladva előként Palkó Gábor írása elemzi Wolfgang Ernst egyik alapvető tanulmányát. Dragon Zoltán írása a kortárs jelenségek muzealizációját és a kortárs gyűjtést érintő, több tanulmányon átívelő teoretikai kérdés vizsgálja az adattárak kialakítása és működtetése kapcsán. A zágrábi Kortárs Művészeti Múzeum (MSU) munkatársa, Jasna Jaksic a horvát-szerb-szlovén-lengyel együttműködésben létrejött Digitizing Ideas nevű online archívum műkődését elemzi, amely az 1970-1980-as évek közép európai kortárs művészeti színterének dokumentumainak nyilvánosságát és kutathatóságát biztosítja. A magyar muzeológia eddigi legfontosabb, forrásközlésnek számító fordításgyűjteményét, a Művészetelmélet című 2012-ben megjelent kötet írásait Király Erzsébet tanulmánya helyezi el az elmúlt évszázad múzeumi gondolkodóinak szellemi térképén. Simonovics Ildikó és Székely Miklós írásai a múzeumi kereteket kitágító digitális gyűjteményezési stratégiákat mutatnak be, gyakorlati és elmélei megközelítésben.